| Neonhal |
Testhossza legfeljebb 2,2 centiméter. Úszói nincsenek meghosszabbodva. Hengeres teste hátán egy neonfényhez hasonló, irizáló kék színű csík található. Hasi tájéka fehér színű, farkánál piros csíkkal. A nőstények hasvonala gömbölyded.
A fogságban tenyésztett neonhalak sokféle körülményhez jól alkalmazkodnak, de eredeti élőhelyükön nagyon lágy, enyhén savas vizekben élnek. Az akvárium vizét, természetes módon, fákkal, gyökerekkel is barníthatjuk, savanyíthatjuk.
Égertobozzal lehet lágyítani a vizet, léteznek különböző vízlágyító és vízelőkészítő szerek, de ha lehet használjunk természetes anyagokat, sokkal szebbé teszik majd akváriumunkat. Körülbelül 2 év az átlagos élettartamuk, de megfelelő tartás mellett akár 3 vagy még több évig is élhetnek.
Viszonylag egyszerűen tarthatók kisebb, 60-80 literes akváriumban, 6,5-7,2-s pH-jú és 10-15 NK° keménységű vízben. A víz optimális hőmérséklete 22-24 °C. A környezetük hirtelen változásait viszont nem viselik el.
Félénkek, és kis méretük miatt nem ajánlottak nagy vagy agresszív halak mellé, mivel ezek kergethetik, vagy egyszerűen felfalhatják őket.
Inkább más pontylazacfajokkal, például vörösorrú pontylazacokkal, vörös neonhalakkal, izzófényű pontylazacokkal, illetve egyéb, hasonló körülményeket kedvelő fajokkal társíthatók jól. Leginkább a vízben, középen tartózkodnak.
Rajviselkedésüket csak akkor mutatják, ha legalább hat egyedet tartunk együtt, akkor nem olyan félősek, színeik is szebbek lesznek. Színük éjszaka elhalványul, egy idő után teljesen el is tűnhet. A stressz, például az emberi beavatkozás az akváriumban, szintén hasonló hatást vált ki.
A sűrűn beültetett akváriumot és a gyengébb megvilágítást kedvelik. Mindenevők. A legtöbb lemezes tápot elfogadják, de szívesen fogyasztanak mindenféle apró, élő eleséget is. |
| Guppy |
A nőstények 4–5 cm hosszúak, általában jellegtelen szürkés színezetűek, de kivételesen jó tartási körülmények mellett akár 8 cm-esre is megnőhetnek. A hímek tarkák, 3–4 cm hosszúak. Manapság már a legtöbb tenyésztörzs nőstényeinek farokúszója is tarkázott, de nem olyan élénk színű, mint a hímeké.
Rengeteg színváltozatban kapható a kereskedelemben, a leggyakoribb színvariációk: piros, kék, sárga, fekete, leopárdtarka és "kobramintás".
A tenyésztők a hímek farokúszójának alakja szerint különféle törzsekbe osztják a guppikat. Léteznek például körfarkú, lírafarkú, fátyolfarkú stb. változatok. Nincs két azonos mintázatú egyed.
Fogságban egész évben szaporodnak. A hímek folyamatos szexuális lázban égnek, vadul hajtják a nőstényeket, eközben egymásra ártalmatlanok, egyáltalán nem verekedősek. Amikor egy hím közel kerül egy kiszemelt nőstényhez, ferdén előre hajtja farok alatti úszóját, amely párzószervvé (gonopódiummá) módosult és spermatofórákat juttat a nőstény ivarnyílásába. Ha az akváriumban több hím van, akkor a nőstények folyamatosan terhesek és 4-5 hetente szülnek. A nőstények testükben elraktározzák a spermát, így újabb párzás nélkül is utódokat hozhatnak a világra. A szülés közeledtét jelzi az ivarnyílás környékén található terhességi folt megsötétülése és az, hogy az anya hasa minden irányból duzzadttá válik. Egy-egy ellés alatt 3-50 kishal születhet az anya korától, méretétől és egyéni termékenységétől függően. A szülés után az anya 4-7 napos szünetet tart, majd ismét párzásra kész állapotba kerül és ismét "vemhesül". Az ivadékok elevenen születnek és azonnal önálló életet élnek. Kb. 2 hónaposan alakul ki a színezetük és ekkor válnak ivaréretté.
Ebben a korban már elég nagyok ahhoz, hogy visszakerüljenek szüleik mellé anélkül, hogy csemegeként végeznék. Közepesen kemény, semleges kémhatású, 20-26 °C hőmérsékletű vizet kedvelnek. Igazi szépségük sűrűn beültetett akváriumban érvényesül leginkább.
Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus. |
| Szifo |
Mint neve is mutatja, eredeti hazája Közép-Amerikában, Mexikó, Honduras, Guatemala területén található, de mint más elevenszülőket, úgy ezt a fajt is számos meleg vizű forrásba telepítették be hazánkban és szerte a világban.
Az eredeti vad törzs zöldes színezetű, de számos színváltozatát kitenyésztették, így a vörös, vérpiros, narancssárga, ananász, arany, fekete, zöld, illetve ezek különböző kombinációit, melyeknek számtalan neve is van. (Tuxedo, Simpson, berliner, wagtail stb.) Maga a hal 8–12 cm hosszú, a hímek jellegzetes „kardot” viselnek, mely tulajdonképpen a meghosszabbított úszósugár a farokúszóból. A faroknyúlvány alkalmas arra, hogy a nőstényt a párzáshoz megfelelő pozícióban tartsa a hím a segítségével.
Az udvarló hímek különleges látványt nyújtanak, nagyon gyorsan úsznak és akár hátrafelé is képesek manőverezni. A faj jellegzetessége, hogy ha egy adott populációban magas a nőstények aránya, néhány nőstény – még ha korábban már „szült” is – nemzőképes hímmé alakul át. A tudósok még nem ismerik, hogy pontosan mikor és hogyan történik ez a különleges viselkedésforma. Az azonban biztos, hogy hímek soha nem alakulnak nősténnyé. A nőstények 20-150 ivadékot szülnek. Az erős kannibalizmus miatt azonban el kell kerítenünk az anyát speciális elletőketrecben, különben felfalja az utódokat. Az ivadékok kb. 3 mm nagyságúak, amikor megszületnek és porrá tört lemezes tápon, illetve apróra vágott tubifexszel 2-3 hónap alatt megfelelő nagyságúra nevelhetők. A szifó gyakran kereszteződik közeli rokonával, a széleshátú fogasponttyal (platti). Csak az azonos alapszíncsoportba tartozó egyedeket párosítsuk (például vöröset vörössel), mert ún. elfedett színek (epi és hiposztázis jelenség) jelenik meg az ivadékban, ami nagyon kedvezőtlen pigmentációjú utódokat eredményezhet.
|
Vitorlás hal |
Az eredeti élőhelye Dél-Amerikában, az Amazonas és mellékfolyói. Az egyik legkedveltebb akváriumi hal is. A vadon élő változat zöldesbarna színű, testén sötét hosszanti keresztcsíkokkal. Bár rengeteg színváltozata létezik, a természetes forma a legkedveltebb. Eredeti élőhelyén is dús növények között vadászik, fogságban is javasolt sűrű növények között tartani.
Testhossza 12-15 centiméter. Alapszíne ezüstös, függőleges fekete csíkokkal, de ma már kitenyésztettek egyszínű és megnyúlt uszonyú változatokat is. Leggyakoribb színváltozatok: fehér, szürke füstös, fekete, márványmintás, tarka, arany.
A nemek megállapítása még a gyakorlott akvarista számára is nehéz. A kifejlett hímek agresszívek lehetnek. Az ivarérett egyedek fejrészén apró púp látható, a nőstények hasrésze az ívási időszakban megduzzad. Ha megfelelően nagy akváriumban tartják, a vitorláshal a társas medencében is párokat alkot és ívik. A nőstény körülbelül 3-400 ikrát rak, amit a hím megtermékenyít, majd felváltva őrzik őket. Az átlátszó ikrákat legtöbbször széles levelű növények fonákjára, lapos kövekre, vagy az akvárium üvegére helyezik. Az ivadék nevelése nehéz, sokszor még kikelés előtt féltésből maguk a szülők falják fel őket. Az ikrák hajlamosak a penészedésre. Sikeres szaporításukhoz külön medencére és nyugalomra van szükségük. Az ivadéknevelési időszakban a szülők megkergethetik az akvárium többi lakóját. Az utódok a kikelés utáni néhány napban úszásképtelenek, szüleik védelmére vannak utalva, az üvegre vagy a növényre ragaszkodva csimpaszkodnak. Nagyon apró eleséggel kell felnevelni őket. Tenyésztésük szakértőknek való, bár tapasztaltabb akvaristák is sikerrel járhatnak. Fátyolfarkú vitorláshalat úgy kell nevelni, hogy csak az egyik szülő legyen fátyolos, mert ha mindkettő az, akkor az ivadék gyakran torzult úszójú lesz vagy annyira hosszú lesz az úszója, hogy az akadályozza majd az úszásban.
|
| Algaevő hal |
Tipikus a többé-kevésbé háti-hasi irányban lapított testforma, és a szívószáj sok apró foggal.Az interopercularis csont a kopoltyúfedőn felállítható fogacskákkal teli. Az opercularis csont többnyire szabadon mozgatható. A harcsák oldalát csontpáncéllemezek védik, amelyek sokszor szintén csontfogakat viselnek. A has és a fej elülső része csupasz. A legfeltűnőbb jellegzetességük a fej elülső részének tapogatói, amelyek több faj hímjein elágaznak. A nőstényeken kisebbek, vagy teljesen hiányoznak.A hímek hátuszonya is csonttüskés, és pofájukon kiölthetők a csonttüskék, amelyek a nőstényekről hiányoznak.Színük szürke, barna vagy fekete, amit gyakran fehér vagy sárga pontok tarkítanak.A legtöbb tepsifejűharcsa-féle egy láb hosszúra nő meg, de az algaevő harcsák mérete általában ennek fele, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy kisebb akváriumokban is megéljenek.
Mindenevőek, bármilyen táplálékot elfogyasztanak, de feltétlenül szükségük van növényi táplálékra is (pl.: főtt cukkinira, spirulina tablettára), nevükből következően természetesen igen sok algát is megesznek. Kedvelik a gyökereket, mert táplálék kiegészítésnek ezeket is fogyasztják. Ha elég búvóhely van az akváriumban, akkor elég sok fajjal együtt tudnak élni, fajtársaikkal szemben azonban a hímek különösen agresszívak tudnak lenni, különösen a szaporodási időszakban. Nem járnak rajokban. Elég félénkek és majdnem egész nap rejtőzködő életmódot folytatnak.Talajlakók, csak ritkán és rövid szakaszokra úsznak fel. A fiatalok azonban jóval többet tartózkodnak a felszínen, így könnyű zsákmányok a madarak számára. Módosult gyomruk képes az oxigén felvételére,így akkor is túlélnek, ha a víz oxigénszintje alacsony.
A hímek revírt foglalnak, és védelmezik egymással szemben. Erőfitogtatásként elúsznak egymás mellett párhuzamosan, fejjel a farokkal szemben. Csonttüskéiket kimeresztik. Ha az erőfitogtatás nem használ, akkor egymás körül úsznak, és fejre támadnak.Ha a behatoló győz, akkor az előző hím utódainak sorsa az ő döntésén múlik.Nem biztos, hogy megeszi őket, mivel a hímek vonzerejét növeli, ha ikrákat vagy ivadékokat őriznek. A tapogatókról feltételezik, hogy a szikanyagon élő utódokat utánozza. A hímek akár ikrákat is lopnak egymástól vonzerejük növeléséért.
A lágy vizet szeretik, ezért még ajánlatosabb gyökeret tenni az akváriumba, mivel ez lágyítja a vizet. A hím kitakarítja az üregét, amit a nőstény megtekint. Az odú gazdája kiterjesztett uszonyokkal kíséri őt az üreghez. Amíg a nőstény megtekinti az üreget, addig a hím mellette marad.A nőstény 20 - 200 narancssárga, 3 mm-es ikrát rak egy üreg "mennyezetére" vagy hasonló rejtett helyekre, ezek után a hím őrzi, tisztogatja őket, kiválogatja közülük a betegeket, és gondoskodik a szellőzésről.Az egy hím által szerzett ikrák több anyától is származhatnak, és az ikrától a szabadon úszó ivadékig több fázisa is jelen lehet. Az ivadékok 4-10 nap múlva kelnek ki, az üreget 7-10 nap múlva hagyják el, miután felélték szikanyagukat. Az ivadék kikeléséig a hím nem, vagy csak alkalmanként, rövid időre hagyja el az üreget táplálékszerzésre.Átlagosan 50-100 ivadék kel ki egy ikrázáskor.ÉLettartamuk megfelelő gondozás esetén 12 év. |
| Leopard-Dánio |
>A nőstények 4–5 cm hosszúak, általában jellegtelen szürkés színezetűek, de kivételesen jó tartási körülmények mellett akár 8 cm-esre is megnőhetnek. A hímek tarkák, 3–4 cm hosszúak. Manapság már a legtöbb tenyésztörzs nőstényeinek farokúszója is tarkázott, de nem olyan élénk színű, mint a hímeké.
Rengeteg színváltozatban kapható a kereskedelemben, a leggyakoribb színvariációk: piros, kék, sárga, fekete, leopárdtarka és "kobramintás".
A tenyésztők a hímek farokúszójának alakja szerint különféle törzsekbe osztják a guppikat. Léteznek például körfarkú, lírafarkú, fátyolfarkú stb. változatok. Nincs két azonos mintázatú egyed.
Fogságban egész évben szaporodnak. A hímek folyamatos szexuális lázban égnek, vadul hajtják a nőstényeket, eközben egymásra ártalmatlanok, egyáltalán nem verekedősek. Amikor egy hím közel kerül egy kiszemelt nőstényhez, ferdén előre hajtja farok alatti úszóját, amely párzószervvé (gonopódiummá) módosult és spermatofórákat juttat a nőstény ivarnyílásába. Ha az akváriumban több hím van, akkor a nőstények folyamatosan terhesek és 4-5 hetente szülnek. A nőstények testükben elraktározzák a spermát, így újabb párzás nélkül is utódokat hozhatnak a világra. A szülés közeledtét jelzi az ivarnyílás környékén található terhességi folt megsötétülése és az, hogy az anya hasa minden irányból duzzadttá válik. Egy-egy ellés alatt 3-50 kishal születhet az anya korától, méretétől és egyéni termékenységétől függően. A szülés után az anya 4-7 napos szünetet tart, majd ismét párzásra kész állapotba kerül és ismét "vemhesül". Az ivadékok elevenen születnek és azonnal önálló életet élnek. Kb. 2 hónaposan alakul ki a színezetük és ekkor válnak ivaréretté.
Ebben a korban már elég nagyok ahhoz, hogy visszakerüljenek szüleik mellé anélkül, hogy csemegeként végeznék. Közepesen kemény, semleges kémhatású, 20-26 °C hőmérsékletű vizet kedvelnek. Igazi szépségük sűrűn beültetett akváriumban érvényesül leginkább.
Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus. |
| Harcos hal |
A nőstények 4–5 cm hosszúak, általában jellegtelen szürkés színezetűek, de kivételesen jó tartási körülmények mellett akár 8 cm-esre is megnőhetnek. A hímek tarkák, 3–4 cm hosszúak. Manapság már a legtöbb tenyésztörzs nőstényeinek farokúszója is tarkázott, de nem olyan élénk színű, mint a hímeké.
Rengeteg színváltozatban kapható a kereskedelemben, a leggyakoribb színvariációk: piros, kék, sárga, fekete, leopárdtarka és "kobramintás".
A tenyésztők a hímek farokúszójának alakja szerint különféle törzsekbe osztják a guppikat. Léteznek például körfarkú, lírafarkú, fátyolfarkú stb. változatok. Nincs két azonos mintázatú egyed.
Fogságban egész évben szaporodnak. A hímek folyamatos szexuális lázban égnek, vadul hajtják a nőstényeket, eközben egymásra ártalmatlanok, egyáltalán nem verekedősek. Amikor egy hím közel kerül egy kiszemelt nőstényhez, ferdén előre hajtja farok alatti úszóját, amely párzószervvé (gonopódiummá) módosult és spermatofórákat juttat a nőstény ivarnyílásába. Ha az akváriumban több hím van, akkor a nőstények folyamatosan terhesek és 4-5 hetente szülnek. A nőstények testükben elraktározzák a spermát, így újabb párzás nélkül is utódokat hozhatnak a világra. A szülés közeledtét jelzi az ivarnyílás környékén található terhességi folt megsötétülése és az, hogy az anya hasa minden irányból duzzadttá válik. Egy-egy ellés alatt 3-50 kishal születhet az anya korától, méretétől és egyéni termékenységétől függően. A szülés után az anya 4-7 napos szünetet tart, majd ismét párzásra kész állapotba kerül és ismét "vemhesül". Az ivadékok elevenen születnek és azonnal önálló életet élnek. Kb. 2 hónaposan alakul ki a színezetük és ekkor válnak ivaréretté.
Ebben a korban már elég nagyok ahhoz, hogy visszakerüljenek szüleik mellé anélkül, hogy csemegeként végeznék. Közepesen kemény, semleges kémhatású, 20-26 °C hőmérsékletű vizet kedvelnek. Igazi szépségük sűrűn beültetett akváriumban érvényesül leginkább.
Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus. |
| Zebradanio |
A nőstények 4–5 cm hosszúak, általában jellegtelen szürkés színezetűek, de kivételesen jó tartási körülmények mellett akár 8 cm-esre is megnőhetnek. A hímek tarkák, 3–4 cm hosszúak. Manapság már a legtöbb tenyésztörzs nőstényeinek farokúszója is tarkázott, de nem olyan élénk színű, mint a hímeké.
Rengeteg színváltozatban kapható a kereskedelemben, a leggyakoribb színvariációk: piros, kék, sárga, fekete, leopárdtarka és "kobramintás".
A tenyésztők a hímek farokúszójának alakja szerint különféle törzsekbe osztják a guppikat. Léteznek például körfarkú, lírafarkú, fátyolfarkú stb. változatok. Nincs két azonos mintázatú egyed.
Fogságban egész évben szaporodnak. A hímek folyamatos szexuális lázban égnek, vadul hajtják a nőstényeket, eközben egymásra ártalmatlanok, egyáltalán nem verekedősek. Amikor egy hím közel kerül egy kiszemelt nőstényhez, ferdén előre hajtja farok alatti úszóját, amely párzószervvé (gonopódiummá) módosult és spermatofórákat juttat a nőstény ivarnyílásába. Ha az akváriumban több hím van, akkor a nőstények folyamatosan terhesek és 4-5 hetente szülnek. A nőstények testükben elraktározzák a spermát, így újabb párzás nélkül is utódokat hozhatnak a világra. A szülés közeledtét jelzi az ivarnyílás környékén található terhességi folt megsötétülése és az, hogy az anya hasa minden irányból duzzadttá válik. Egy-egy ellés alatt 3-50 kishal születhet az anya korától, méretétől és egyéni termékenységétől függően. A szülés után az anya 4-7 napos szünetet tart, majd ismét párzásra kész állapotba kerül és ismét "vemhesül". Az ivadékok elevenen születnek és azonnal önálló életet élnek. Kb. 2 hónaposan alakul ki a színezetük és ekkor válnak ivaréretté.
Ebben a korban már elég nagyok ahhoz, hogy visszakerüljenek szüleik mellé anélkül, hogy csemegeként végeznék. Közepesen kemény, semleges kémhatású, 20-26 °C hőmérsékletű vizet kedvelnek. Igazi szépségük sűrűn beültetett akváriumban érvényesül leginkább.
Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus. |